Mi az amit életedbe először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Még egészen kicsi gyerekként a délutáni csendes pihenő alatt egyszer módszeresen telepingáltam a szoba falát az ekcémámra felírt kenőccsel.
Mai napig hálás vagyok édesanyámnak azért, hogy -miután szembesült az „alkotással”- nem törte le a kezemet, és ezzel derékba művészi pályafutásomat.
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Alufóliából gyurmázott rózsát, üvegfestett képet, gyöngyszövött ékszert vagy horgolt tetejű befőttesüveget szinte minden ismerősöm kapott tőlem, ezúton is hálás vagyok nekik a vélt vagy valós pozitív visszacsatolásokért
Gimnázium alatt dőlt el véglegesen, hogy az akkor még Iparművészeti Egyetemre szeretnék majd jelentkezni. Első körben az akkor épp futó üvegfestés-szerelem miatt az üveg szakot választottam, de valamilyen okból arra a következtetésre jutottam, hogy ehhez a szakmához túl sok fizika és kémia ismeret szükséges, ami sose volt az erősségem, így a fémművesség felé fordultam. (Mai napig nem tudom, miért gondoltam, hogy ahhoz kevesebb reál tudás szükségeltetik…)
A rajziskolában, ahova előkészítőre jártam az érettségi előtt, azt tanácsolták, hogy ne görcsöljek rá a felvételire, OKJ-s tudás nélkül csak keveseket vesznek fel erre a szakra, menjek el, tapasztaljam meg a légkört, az egyetemet, a tanárokat, és a valószínűleg sikertelen felvételi után végezzem el az ötvös OKJ-s képzést valamelyik erre szakosodott intézményben.
Mivel az ezüstöt akkor még sokkal többre tartottam az aranynál, elhatároztam, hogy ezüstműves leszek. (Akkor még azt hittem, az ezüstműves az, aki ezüst ékszereket csinál. Utóbb derült ki, hogy az ötvösségen belül az aranyművesség takarja az ékszerkészítést (bármilyen anyagból), az ezüstműves ezüstneművel foglalkozik- ide értve az egyházi kegytárgyakat, evőeszközöket, asztali kiegészítőket, stb.)
Mivel a rajziskolában pont volt egy fiú, aki akkor végezte el az ezüstművességet és ő is épp a felvételire készült, az egyik tanár hozzá irányított, hogy gyakorlati helyet találjak magamnak. Sikerült az ő mesteréhez, Cservák Tamás ezüstműveshez kerülnöm, akinek segítségével 2 év múlva apró kanyarokkal végül cizellőrként végeznem. Az összekötő fiú pár évvel később egy padon ülve elmesélte, hogy mennyire örült annak, hogy a műhelybe kerültem, még azt se bánta, hogy egy-egy elkeseredett pillanatomban tőle kértem segítséget a kalapáláshoz vagy az adott évi felvételi anyag összeállításához (4. próbálkozásra jutottam be, de ezt a mai napig nem bánom).
Fentiekből romantikus lelkűek már kiolvashatták, a fiúval szerelem szövődött, 10 éve együtt, 4 éve házastársként és másfél éve szülőtársként ötvözzük a magánéletet és a szakmát.
Az OKJ-s képzés utáni egyetemi évek alatt a fémet kissé félretolva foglalkoztam plexivel, papírral, szivaccsal, sőt, még leveles tésztával is -ez utóbbira a portugál ERASMUS-félév alatt került sor, amikor is ehető ékszert kellett terveznünk.
Mesterdiplomám egy irodalmi díj újratervezése volt, amire megkaptam az azévi Rektori Díjat.
És hogy mindezek mellé hogy jöttek a horgolt ékszerek?
Alattomosan
Kamaszkoromban tanultam meg horgolni (kötni azóta se tudok).
Horgoltam villamoson, padon, irodalomórán-élveztem, hogy nem vagyok helyhez kötve, bármikor lerakhatom vagy bárhol hozzá tudok fogni. A mai napig ezt élvezem benne a legjobban, ezt a szabadságot.
A szatén meg csak úgy jött. Előtte volt mindenféle bolti fonal, kötél,drót, az egyetemen horgoltam szilikoncsőből is, a szatén tehát csak egy volt a sok anyagkísérlet között.
Ami miatt azonban megmaradtam mellette, az a színvilága: sose voltam egy színes valaki, de a szalagok kombinálásával létrejövő színharmóniák a mai napig lenyűgöznek.
Honnan inspirálódsz?
Nagyon szeretek képekre vadászni az interneten. Nem a színeket, hanem a hangulatokat keresem: ez lehet egy látkép vagy egy ruha részlete, igazából az dönt, hogy az első pillantás után továbbmegyek-e vagy visszagörgetek és jobban megnézem. Ha valami megtetszik, azt elmentem a blogomra, aztán ha alkotásra kerül a sor, végigböngészem őket és adott képhez keresek szalagszíneket.
Természetesen fordítva is szokott működni a dolog, az is nagyon izgalmas, amikor egy megrendelő kész ötlete után elkészül az ékszer, és ahhoz keresek kiegészítő képet-itt már sokat számít a megrendelő személyisége is vagy hogy milyen alkalomra készült a darab.
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
Az alkotásnak azt a részét szeretem a legjobban, amikor pozitív visszajelzés érkezik- hogy megdícsérték társaságban az ékszert, amit tőlem vásárolt, vagy valamilyen nagy napra (esküvő, diplomaosztó) KISSING BADGERS ékszert vett fel, esetleg annyira megtetszett valakin az ékszer hogy ő is szeretne egyet…Ezekért a pillanatokért csinálom az egészet.
Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Rengeteg próbadarabom van amit mai napig hordok, jóformán csak a saját ékszereimet viselem a férjem által készített jegygyűrűmön és az eljegyzési gyűrűmön kívül.
Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod műhely életéről?
Amikor elkezdtem az ötvös OKJ tanfolyamot, Karácsonyra elvittem megmutatni az első cizellált tányérkámat a nagycsaládi vacsorára. A tálka egy szkíta lelet másolata volt, egy nagymacska és egy szarvasféle birkózik rajta egymással.
Megkérdeztem a család minden tagját, hogy ki mit lát a mintában. Mindenki kínosan találgatott:
„Ez egy fa”, „Ez valami nonfiguratív”.
Végül egy későn érkezett unokabátyám a kérdésre csípőből ezt a választ adta:
„Mik, mik, hát csókolózó borzok!”
Ezután, ha valaki megkérdezte, miket csinálok, csak annyit mondtam:
„Olyan csókolózó borzos dolgokat”.
Az egyetem alatt született márkámnak is végül ezt a nevet-KISSING BADGERS– adtam.
Alkotáson kívül mit csinálsz?
Nem tartom magam művésznek vagy fennkölt értelembe vett alkotónak.
Inkább tervezőnek mondanám magam, ilyen szempontból viszont számomra nincs különbség az ékszertervezés és mondjuk egy ebéd megfőzése között. Tervezőként próbálok viszonyulni minden problémához, ez alapvetően jó, mert arra ösztönzöm magamat, hogy racionális döntéseket hozzak, és hogy a lehető legtöbb oldalról megvizsgáljam a problémát. Ennek hátránya persze, hogy nem vagyok időmilliomos, ebből aztán sokszor adódik az a nehezen feldolgozható dilemma, hogy tovább kutassak a lehető legjobb megoldás után, vagy döntsek végre mert „lemegy a nap”.
A Kissing Badgers nyereményjátékon itt tudsz résztvenni!
Bözsi és a Kissing Badgers műhelyének kulisszái mögé itt tudsz belesni! (15 órától aktív)
Vélemény, hozzászólás?