Mi az amit életetekben először készítettetek és a mai napig emlékeztek rá vagy éppen meghatározó volt?
Az első alkotásainkra egyikünk sem emlékszik konkrétan. Emese kiskorában is nagyon szeretett textil anyagokkal foglalkozni, ruhát varrni, kötni, én órákon keresztül szívesen rajzoltam már óvodáskoromban is. Nóri saját bevallása szerint nem az az igazi alkotó típus, így őt már akkor is inkább a könyvek kötötték le.
Tanultátok ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtatok bele?
Emese textilipari mérnökként, Nóri közgazdászként, marketingesként, én pedig építész tervező művészként végeztem, így mindhármunk tanulta a „szakma” alapjait, de természetesen ez csak ahhoz volt elég, hogy egyáltalán bele merjünk vágni az Eperfába. A játék és egyéb kiegészítők tervezésének és készítésének ötlete már régóta foglalkoztatott, de a tervezésnek végül akkor fogtunk neki, amikor felkérést kaptunk a MOME inkubációs programjában való részvételre, ahol a sok tanács mellett hatalmas bizalmat, hitet és támogatást is kaptunk. Az indulás óta nagyon sokat tanultunk mindhárman, és nem csak a saját területünkkel kapcsolatban, hanem hogy egyáltalán hogyan is működik egy vállalkozás a mindennapokban. Talán ez jelentette a legnagyobb kihívást mindannyiunk számára, megtanulni hirtelen vállalkozóként gondolkodni, és egy vállalkozás mindennapjait megszervezni, és összeegyeztetni a korábban megszokott életünkkel.
Van-e mesteretek, ki ő, meséljetek róla!
Nem szeretnénk egy valakit megnevezni. A már említett MOME inkubációs program mentorai indítottak el minket az úton, így őket mindenképpen szeretnénk kiemelni. Később szintén nagyon sok segítséget kaptunk szakmai szervezetektől, vállalkozásoktól a tárgyak tervezésekor, így nekik is nagyon hálásak vagyunk. Ki kell emelnünk még azokat a mesterembereket is, akik a játékokat készítik, hiszen nélkülük nem létezhetne az Eperfa.
Honnan inspirálódtok?
Az inspiráció talán az egyik legfontosabb dolog a játékaink tervezésekor, had idézzem ezzel kapcsolatban a korábban már megfogalmazottakat: „Az Eperfa játékok a mi életünk két legmeghatározóbb szerepet betöltő helyszínéhez, a Balatonhoz és a budai Hegyvidékhez kapcsolódnak. Ismerjük és szeretjük az itt élő állatokat és növényeket, a házakat és a Gyermekvasutat, hiszen mind a saját gyerekkorunkat idézi fel és meséli el újra, most már a saját gyerekeinknek is.” Ez a két helyszín a mai napig fontos szerepet játszik a mindennapjainkban, mindhármunknak az itt töltött percek, napok jelentik az igazi kikapcsolódást.
Hogyan terveztek, alkottok?
A tervezés általában egy közös beszélgetéssel szokott indulni, ahol a felmerült ötleteket átbeszéljük és mindenki elmondja, hogy mit gondol, mi jut eszébe még róla. Miután eldöntjük, hogy mi lesz a következő tárgy és mit fog megformázni, utána következik a tervezés, a rajzolás. Emese foglalkozik a textil darabokkal, én meg a fajátékokat tervezem. A rajzokat mindannyian véleményezzük, majd a végleges terv alapján elkészülnek a mintadarabok és végül a versek.
Hogy választotok anyagot/színt/formát?
Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek már kiskorukban minél több természetes anyaggal találkozzanak. Szeretnénk, ha már ekkor megtanulnák értékelni a természetes anyagok szépségét, egyediségét, különleges tapintásukat, így nem véletlenül, hogy elsősorban fajátékok tervezésével foglalkozunk. A faanyag kiválasztásakor pedig ügyelünk arra, hogy lehetőleg olyan fákat válasszunk, amelyek bár nem kis kort éltek meg, de a kivágást követően mégis tüzelőként végeznék, így mi egyfajta lehetőséget adunk számunkra a továbbélésre.
Melyik a kedvenc eszközötök/szerszámotok?
Erre a kérdésre mindhármunknak egységes a válasza: a ceruza. Emese és én rajzolunk vele, Nóri inkább íráshoz használja.
Az alkotás melyik részét szeretitek a legjobban? Meséljetek erről bővebben!
Az alkotás mindegyik fázisa más miatt szép és érdekes. Az ötlet megszületése annak izgalma miatt különleges. Kitalálni azt, hogy az ötlet hogyan megvalósítható, mit kellene változtatni annak érdekében, hogy megvalósítható legyen, ez a legizgalmasabb fázis. A tervezéskor a részletek kidolgozása az igazi kihívás, talán minden tervező számára ez a legkedvesebb szakasz. És végül a mintadarabok elkészülése, látni, hogy mi is lett az ötletből, ez a legszebb rész.
Melyik a kedvenc alkotásotok? Volt már olyan, amit annyira szerettetek, hogy megtartottátok?
Mindhármunknak más a kedvence, mindhárman ahhoz a tárgyhoz kötődünk a legjobban, amihez talán személyesen a legtöbbet tettünk hozzá. Emese otthonában egy szélzsák van kiakasztva, Nóri munkahelyén az ablakban egy cinke és egy őszapó áll, de én vagyok a legszerencsésebb, hiszen nálam a műhelyben az összes állatból van jó pár darab.
Van-e kedvenc történetetek valamelyik alkotásotok, műhely életéről?
Számtalan kedves és megható levelet, üzenetet kaptunk, ezúton is köszönjük őket. Volt olyan megrendelőnk, aki Spanyolországban él jelenleg, de mivel Tapolcán született, így nagyon sokat jelentett számára, hogy ha pici méretben is, de a balatoni tanuhegyeket magával vihette. Van olyan kisgyerek, aki még alig beszél, de az őszapót már ki tudja mondani. Volt olyan kismama, aki első gyermeke számára választotta a hálózsákunkat és nagyon izgult, hogy nehogy hamarabb megszülessen a baba, mint ahogy odaér a csomag.
Alkotáson kívül mit csináltok?
Emesének és nekem is 2 gyermekünk van, nekem a kisebbik lányom még csak pár hónapos, így ők kitöltik minden percünket. Emese és Nóri dolgoznak is, így jelenleg túl sok szabadidővel egyikünk sem rendelkezik.
A Eperfa nyereményjátékon itt tudsz résztvenni!
Vélemény, hozzászólás?