Mi az amit életedbe először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Ami ékszerhez kötődő, az talán egy karkötő volt, amit egy tanáromnak készítettem ajándékként. Talán nem ez volt az első próbálkozás, mivel általában minden gyerek fűz gyöngyöt, készít csecsebecséket. Erre az ékszerre azért emlékszem, mert egyenként vettem hozzá a gyöngyöket és drót híján apró kapcsokat hajtogattam szét és arra fűztem fel őket. Így utólag azt gondolom szörnyen nézhetett ki, de azért mindenképpen mutatja azt a leleményességet, ami ránk magyarokra szerintem mindenképp jellemző.
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Huszonnégy évesen abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy három évet Ausztráliában, Sydney-ben élhettem és felvételt nyertem egy szakiskola (TAFE – Design Centre Enmore) ékszer és tárgydesign szakára, ahol kortárs ékszerkészítést tanulhattam. A lehetőségeim korlátozottak voltak ugyan, mivel nem vagyok ausztrál állampolgár, ezért ötvös szakra nem jelentkezhettem, de kortárs ékszerkészítésre igen. Utólag egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, mert így rengeteg technikát, anyagot kipróbálhattam. Kezdetben nagyon nehéz volt az iskola, hiába volt felsőfokú nyelvvizsgám akkorra, a különböző gépek és technikák tanulásához még megfelelő szótáram sem volt, azt hittem feladom az első félév után. Mégis maradtam, és rengeteget tanultam az ottani, egyébként szintén nemzetközi tanároktól, nemcsak ékszer designról, különböző technikákról, de kitartásról, kísérletező képességről is.
Van-e mestered? Ki Ő? Mesélj róla!
A kinti tanáraimnak rengeteget köszönhetek, akik közül kettőt mindenképp szeretnék kiemelni Catherine Harrington-t aki az Enmore Desing Center kortárs ékszer tagozatának vezetője és designt tanított nekem az iskolában és Seung Ki Hong-ot, aki a gyakorlati tanárom volt. Így utólag visszanézve, azt hiszem úgy érkeztem meg a kortárs ékszer tagozatra, hogy azt sem tudtam mi fán terem a kortárs művészet. Azonban egyre jobban megtetszett az iskola által kialakított project szemléletű tanítás és hogy egy kutatási folyamat után gyakorlatilag bármilyen témából születhet valami új és az ékszerek nem csak tárgyak, egyben történetük is van. (Ki gondolná első ránézésre, hogy egy ékszer megalkotását a történelem, vallás, orvostudomány stb. is inspirálhatja.) Nekik tehát tényleg óriási szerepük volt nem csak abban, hogy türelmük és segítőkészségük mellett sikerült elvégeznem az iskolát, de abban is, hogy sokkal nyitottabb szemléletem lett a világra.
Honnan inspirálódsz?
Valószínűleg azért mert megtapasztalhattam, hogy milyen egy multikulturális környezetben élni, egyre jobban megszerettem más népek művészetét. Az ázsiai kultúra nagyon közel áll hozzám és ezt a fajta rajongásomat az koronázta meg, mikor az iskola elvégzése után, hazafelé eljuthattam Japánba, Tokyo-ba és Kyoto-ba. Nekem az volt az álmaim netovábbja és tudattalanul is, ahogy ez történt az első kollekció tervezésénél,ez a fajta hatás újra és újra előkerül.
Hogyan tervezel, alkotsz?
Nagyon szeretek rajzolni, ezért a tervezési folyamatot általában egy pár darab skiccel kezdem, de természetesen mivel itt térbeli dolgok létrehozása a cél, ezért szükség van arra is, hogy megfigyeljük, hogyan viselkedik az adott anyag, amivel dolgozni szeretnénk. Jelen esetben bőrrel dolgozunk, aminek különböző vastagsága, felülete, bevonata is lehet, és ezt mindig figyelembe kell venni az alkotási folyamat során.
Hogy választasz anyagot/színt/formát?
A bőrt, mint alapanyagot húgom, Aliz ajánlásával kezdtük el használni. Ő a társtervező mellettem, és nagyon örülök, hogy együtt tudunk alkotni, mivel ő divattervezést és styling-ot tanult, ezért teljesen más a hozzáállásunk egy-egy projecthez. Vannak olyan pontok, amikor már úgy érezzük, nem tudunk mit kihozni az adott anyagból és akkor a másik jön egy ötlettel és azzal megindul újra a gondolatfolyam. Én inkább a formavilág szempontjából közelítem meg a dolgokat, neki pedig nagyon jó érzéke van a színekhez.
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
Én azt hiszem a tervezési folyamatot szeretem a legjobban. Mivel szeretem a 3 dimenziós formákat, amikor az ékszer kiemelkedik térben, ezért a rajzolás sokszor csak a kezdete a folyamatnak. A következő fázis, amikor úgynevezett mocup-ot vagy modellt készítek, ennek anyaga lehet kartonpapír, műanyag és sorolhatnám. Ha a modell volumenében eltérő a véglegesen felhasznált anyagtól, akkor a következő fázisban már a tényleges anyaggal kezdek el kísérletezni. Nagyszerű azt látni,hogy egy ötletből hányféle változat tud megszületni és amikor már azt hinném nincs további forma, amit ki tudnék hozni az anyagból, akkor másnap megszületik egy újabb. Gyakorlatilag csak a képzelet szab határt a variációk számának.
Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Egy, a szakiskolában készített nyaklánc az, amit nagyon szeretek. Ugyan viszonylag nagy és mondhatni, hogy szinte a hordhatatlan kategóriába tartozik a mérete miatt, de mégis nagyon a szívemhez nőtt. Az oka valószínűleg az lehet, hogy ezt még az iskolában készítettem 4 darab ezüst dómot kellett formáznom majd utólag kifűrészelnem és igencsak megszenvedtem vele. A másik ok, amiért nagyon szeretem, mert nagyon játékos darab. Gyakorlatilag, mint egy alma két részből áll és középen egy apró gumilabda tartja össze a két felet.
Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod műhely életéről?
Van például olyan vásárlóm Bécsből, aki nagyon szereti a Gami kollekciónkat és szinte már baráti levelezéseink vannak. Ő is művészetet tanul, idén fog diplomázni, és kívánság listákat küld, arról mit szeretne. Legutóbb teljesen szabad kezet kaptam (alkotói kánaán ) és azt írta gyakorlatilag csináljak, bármilyen nyakláncot, amilyet szeretnék, neki az tetszeni fog. Szóval neki, már teljesen egyedi darabokat készítek, és nagyon örülök, hogy ennyire lelkes, szereti és értékeli, amit alkotunk.
Alkotáson kívül mit csinálsz?
Van két gyermekem, akik még elég kicsik, általuk lehetőségem van újra felfedezni a világot kicsit más nézőpontból. A szabadidőmben velük is rajzolunk, maszatolunk (=festünk), gyurmázunk, vágunk, ragasztunk vagy éppen szöcskét fogunk a kertben.
Vélemény, hozzászólás?